2016. 07. 14.

Amy Harmon: Arctalan szerelem

Író: Amy Harmon
Cím: Arctalan szerelem
Kiadó: Twister Média
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 368 oldal
Fülszöveg:
Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

„A Biblia megvigasztal, a szerelmes regények reményt adnak.”

„- Azóta szerelmes vagyok beléd, hogy segítettél eltemetni azt a pókot a kertünkben, és úgy énekelted velem az Icipici pókot a sírjánál, mint a Csodás kegyelem lenne.”
  
Gyönyörű borító, igazán különleges címmel. *-* Utóbbi mennyire találó a történethez?
I: Egyszerűen gyönyörű ez a borító. Nagyon meg tudja fogni az ember tekintetét, és azt sugallja ismerd meg a tekintete mögötti történetet. A cím telitalálat, nagyon sok utalás, és
kérdés van erről a könyvben, ami körülöleli a történetet. Én csak dicsérni tudom, a külsőt, a belső, és a címet is :)
P: Sokszor dicsérem a külsőségeket, de nem ok nélkül, nagyon fontos része egy kötetnek és most is tökéletes szerintem a borító és főleg a címválasztás. A képen látható vörös hajú lány megtestesíti a könyvben megismert Fern-t és valahogy a hangulata is olyan igazian el tudta találni a történet hangulatát. Olvasás közben pedig többször azon agyaltam, hogy jéé mennyire találó a cím és nagyon érdekes, mert nem csak egy nézőpontból illik ide ez a választás. Tényleg tökéletes. :)

„…az is lehet, hogy Fern szerelme egyszerűen csak segít neki megszabadulni a béklyóitól, segít abban, hogy továbbléphessen.”
 
Most kicsit bővebben, miért szerettük meg ezt a történetet? Mivel fogott meg magának minket az Írónő?
I: Nagyon vártam, hogy megismerhessem ezt a sokak által nagyon kedvelt történetet. Jártam már úgy, hogy az én ízlésemnek még se jött be annyira mint a többi olyan olvasónak, akik csak jó dolgokat tudtak mondani az adott könyvről. Így nagy elvárásokkal, de kicsit félve is álltam neki az olvasásának. Az elején nem éreztem azt a magával ragadó érzést, kezdtem aggódni, hogy még se lesz a kedvencem, és nem fogom jó szájízzel befejezni.
Ambrose (Forrás)
Szerencsémre a felétől elkapott a hév, és egyszerűen nem tudtam letenni. Annyira emberi az egész könyv. Teljesen bele lehet képzelni magunkat egy egy szereplő bőrébe. A szituációk, a feltett kérdések, a megélt helyzetek, de még sorolhatnám, teljesen magával ragadt, és közben nagyon elgondolkodtatott Fern, és az ő barátainak élete.
P: Teljesen őszintén én mondhatni megijedtem, amikor elkezdtem olvasni a könyvet. Annyi, de annyi pozitív véleményt láttam róla, hogy valószínűleg túl magasra tettem a mércét, és a könyv elején még nem éreztem, hogy miért is lesz ennyire jó ez a történet. Aztán mégis hamar ráhangolódtam és most már értem, hogy mit szeretnek ilyen sokan benne. :) Igazán tanulságos a történet mondanivalója is, sok-sok szép gondolatot olvashattam benne és az ilyen könyvek bennem is nyomot hagynak. Az elején az volt még a problémám, hogy kicsit gyorsan haladtak az események, talán kapkodósnak éreztem a dolgot, de miután eljutottunk a fülszövegben említett katonaságig, lassult a tempó és könnyebben azonosulhattam a szereplőkkel. A későbbi történésekbe már egyáltalán nem tudnék belekötni. Megfigyeltem már magamon, hogy azok az olvasmányaim lesznek kiemelkedőek, amikből sok idézetet feljegyzek magamnak. Ez mutatja, hogy jobban megfog egy könyv, és most is így volt, tényleg szerettem. :)


„Nem fogja beírni ezzel az egy csókkal.”

„Olvasás közben az lehetsz, aki csak akarsz. Egy időre elmenekülhetsz saját magad elől.”

A történetben sok fiatal életét ismerjük meg. Kinek a sorsa érintett meg leginkább?

I: Sok szereplő adott ki egy kerek egész történetet. Kezdeném Fern és Ambrose sorsával. Mondhatni egy modern Szépség és a Szörnyeteget ismerhettünk meg a személyükben. Bár itt Fern, nem mindjárt az a szépséges Bell aki a lelke mélyén lakozik :) Ambrose pedig a herceg, aki a külseje, és kisugárzása az iskola legnépszerűbb srácává tette. De mint tudjuk nem minden a külsőség, ezt Ambrose is megtapasztalja a saját bőrén. Fern-t nagyon megkedveltem, és egyben nagyon is ismerős volt az ő karaktere. Egy kedves, kissé naiv, de annál nagyobb szívvel, és tehetséggel megáldott lány, aki persze, hogy a suli legmenőbb fiújába szeret bele. Nagyon jó volt megismerni karakterének fejlődését, és a másokra tett hatását. Ambrose az elején nem volt nekem annyira szimpatikus, nagyon magának való volt,
és egy picit még bunkónak is tűnt a szememben. Szerencsére megismertem őt is közelebbről, és megtudhattuk mit is takar a "páncélja" valójában. Bailey az, aki igazán közel került
Fern (Forrás)
hozzám, hihetetlen mennyire erős személyisége volt. Egy igazi őrangyal, aki minden tőle telhetőt megtett barátai boldogságáért. Mindig csodálom azokat az embereket akik betegségük mellett is próbálnak teljes életet élni. Bailey is ilyen volt, a betegsége nem jelentett, akadályt számára, feszegette a határait. A romlás során se adta fel, hiszen minden nap egy újabb megélt csoda, és egy nappal többet jelentett számára a családja, és barátai körében. Biztos nagyon nehéz volt neki, de el tudta hitetni velem hogy ő így boldog ahogy van :) A bajtársiasság, és a hazafiasság  Ambrose barátai által jelent meg, nagyon örültem, hogy egy kicsit őket is megismerhetem.
P: Vannak, akik közül válogatni lehet, az biztos. Fern szürke kisegér, ez még nem is zavarná, de beleszeret az iskola legnépszerűbb fiújába, és ez kicsit kizökkenti hétköznapjaiból. Nehezen dolgozza fel a helyzetet, ilyenkor bánja, hogy nem olyan gyönyörű, mint sok másik lány az iskolában, mert így kicsi az esélye, hogy felfigyel rá a választottja. Ennek ellenére igazán tiszteletre méltó szereplő, melegszívű, segítőkész, mindenkivel kedves. Ambrose gondjai a katonaság után kezdődnek. Azok a hónapok az egész életét megváltoztatták, újra kell értékelnie önmagát is, és fel kell dolgoznia az új helyzetet. Nehezen enged közel magához embereket. Viszont van egy fiú, aki tényleg nagyon megérintett. Annyira jó látni, hogy egy Bailey-hez hasonló fiú is tud boldog életet élni. Szörnyű betegséggel kell megküzdenie, sőt nem is megküzdenie, inkább együtt élnie, ő mégis meglátja az élet apró szépségeit. Tökéletesen boldog sose lesz, tisztában van vele, de rajta mégis az látszódott, hogy meglátja mindenben a jót és igyekszik maximálisan kihasználni a lehetőségeit. Nagyon tetszett, hogy a szereplőktől volt mit tanulnunk, igazi példaképek lehetnek.


„Lehet, hogy a lányból áradó fény örökre elűzné a sötétséget…”
„- Fern most már pontosan látja ki vagy. Ezért szeret.”

A szerelmi szál se hiányozhat belőle. Elcsépelt volt Fern és Ambrose kapcsolata, illetve annak alakulása?
I: Szerintem nem, bemutatta milyen is az amikor viszonzatlannak egy szerelem. Jobban mondva férfi főhősünknek feltűnik a "szürke" Fern, de még se úgy, hogy egyből tudja, hogy mit érez a lány iránt. Szépen fokozatosan megy át nemtörődöttségből, észrevételből, valami más szép és nagyon emberi érzelemmé. Olyan jó volt követni a kapcsolatuk alakulását. A rajongó Fern, aki csak a fiúra vágyott olyan régóta. Gimis lányként nem olyan esélyt kapott amire vágyott, de ez a kis vicces helyzet által még jobban megismerte, és ez által még jobban
Bailey (Forrás)
bele is szeretett Ambrose-ba. Az életük egy kis időre külön folytatódik. Bekövetkezik egy szörnyű "baleset", ami mindent megváltoztat, és a kedves lágyszívű Fern új esélyt kap, hogy megismerje, és megmenthesse az ő "hercegét". Egy szó: Imádtam!! Annyira aranyosak, és cukik voltak. Egy nagyon szép és lágy vonalon haladtunk, a végső kibontakozásig :) Nagy gratula innen is az Írónőnek!! Csodás amit megalkotott!! *-*
P: Fern előtt is le a kalappal, mert igazán erős, pozitív személyiség. A környezetére abszolút pozitív hatással van és nagyon vártam, hogy hogyan alakulnak a dolgok Ambrose-zal. Egész hosszasan követhetjük nyomon a kapcsolatukat. A könyv elején (a számomra sietősebb részben) még végzős gimnazisták, ahol a fiú nem figyel fel Fern-re. A lány viszont már régóta távolról csodálja és minden vágya, hogy megismerkedjenek. A katonaság hosszú ideje alatt, se feledkezik meg Fern Ambrose-ról és a már említett „tragédia” után végre kapnak egy esélyt az élettől, hogy megismerjék egymást. A new adult regényekre jellemző módon gyógyító hatással vannak egymásra és szerintem gyönyörűek az ilyen szerelmek, az ilyen kapcsolatok. Szeretek ilyen helyzeteket olvasni.

„… a fájdalom részben ebből a boldogságból táplálkozik. Egyik sem létezhet a másik nélkül.”


Tanultunk valamit vagy van valami tanulsága, amit levonhatunk magunknak ebből a könyvből?
I: Tényleg sok tanulságot lehet levonni a történetből. A szépség fogalma, a hazafiasság,
barátság, szerelem, élet és halál. Vajon lennénk e olyan erősek, hogy túl éljünk egy megrázó balesetet, és egy visszafordíthatatlan betegséget. Az Írónő nagyon jól összehozta, és példát adott nekünk ezekre a dolgokra, érzésekre :)
P:
Számomra Bailey hozzáállása volt a legnagyobb pozitívum a könyvben. Hozzá képest a legtöbb ember „hatalmas” problémája semmiség. Teljesen őszintén sokáig és még mostanában is, vissza-visszatérnek gondolataim rá, hogy képes így élni az életét. Irigylem, ezt a hozzáállást és szeretném én is így látni a világot.


„Ha minden ember arcát Isten alkotta,
vajon nevetett, amikor az enyém került sorra?
Vajon ő teremti a lábakat, melyek nem tudnak járni,
és a szemeket, melyek nem látnak?
Vajon ő göndörítette be úgy a hajamat,
hogy ne tudjak mit kezdeni vele?
Vajon ő fogja be a süketek fülét,
és teszi őket kiszolgáltatottá?
Vajon színtiszta balszerencse, hogy így nézek ki,
vagy a sors keze van a dologban?
Ha ő teremtett ilyennek, jogom van hibáztatni őt mindazért, amit utálok magamban?
A hibáimért, melyek minden alkalommal,
amikor belenézek a tükörbe, egyre súlyosabbnak tűnnek? A csúfságomért, az undorért, a félelemért?
Vajon megvan az oka annak, hogy ilyenre formált minket? Ha minden ember arcát Isten alkotta,
vajon nevetett, amikor az enyém került sorra?”


Kedvenc jelenetem:
I: A levélváltások, üzenet váltások. Bailey egyben szomorú, de közben óriási hőstette.
P: Bailey hőstette.
Kedvenc szereplőm: 
I: Bailey és Fern
P:
Bailey és Fern.
Kinek ajánlom: 
I: Mindenkinek, aki szereti az igazán emberi történeteket, és egy megható szerelem kialakulását szeretné megismerni :)
P:
Nem tagadom, kicsit sírós, lelkizős, elgondolkodtató a könyv. De szerintem hozzám hasonlóan, sokan szeretik az ilyen történeteket, ezért nekik bátran ajánlom.
Értékelésem:
I: 5 Herkulesnél nem is adnák rá kevesebbet :)
P:
Csakis 5 levelet érdemelhet ez a könyv. :)


Érdekesség: Az Írónő honlapján találtunk egy levelet és egy interjút Ambrose-zal, ezt fordítottuk le nektek. :)

Kedves Fern,


Egyszer Irakban, Beans megkérdezett minden srácot: „Rita vagy Fern?” Velem próbált szórakozni. Beans mindig próbál szívatni. Tulajdonképpen mindannyian. De az első
gondolatom te voltál. Fern. Vörös haj, édes mosoly, barna szemek. És tudtam, hogy számomra a válasz te vagy… nem Rita. Soha nem mondtam neki. Egyiküknek se. De azt hiszem tudták. Megígértem magamnak, hogy amikor visszajövünk, elmondom nekik. Azt akartam, hogy jobban megismerjenek, és hiányoztál. Hiányzott a lány, akit megismertem a válaszlevelekben. És azt hiszem akkor rájöttem, hogy már félig beléd szerettem.     Ezért csókoltalak meg, mielőtt elmentem. Tudom, hogy nehéz ezt elhinned. Nem tudod, hogy gyönyörű vagy, nem tudod, hogy ha máshogy alakulnak a dolgok, ha sose sérültem volna meg Irakban, ha ugyanaz az Ambrose tért volna vissza, akkor is megkerestelek volna. Már akkor is szerettelek. Lehet, hogy más ember vagyok, de az nem változott.
Szeretlek, Fern. Azt hiszem mindig is szerettelek. És tudom, hogy mindig szeretni foglak.

Ambrose


Sportközvetítő: Itt vagyok a 2007-es Nemzeti Bajnokságon, Ambrose Young-gal. Ambrose a főiskolai sportok egyik leginspirálóbb személye lett. Ambrose Young, egy iraki háborús veterán, nem csak a szőnyegen kiemelkedő, megnyerve a súlycsoportját, de ő a kedvenc és készülhet a 2008-as pekingi Olimpiára. Ambrose Young-nak saját közhasznú alapítványa van, aminek a neve: „Making Faces”, egy jótékonysági alapítvány, ami visszatérő veteránokkal foglalkozik, akiknek rehabilitációra van szükségük Irak után. Még arról is hallhatóak pletykák, hogy egy azonos című – Making Faces – könyv is foglalkozik a dologgal, amit feleségével, Fern Young-gal közösen írtak, akia Bailey Krónikák bestseller írója. Üdvözöllek Ambrose. Köszönjük, hogy csatlakoztál hozzánk.
AMBROSE: Én köszönöm.

S: Nem volt könnyű menet, ugye?
A: Nem, uram. De meggyőződésem, hogy semmi sem az.

S: Más gimnáziumban is igen sikeres birkózó voltál. Volt egy három évig tartó veretlen szériád, ami rekordnak számított, és négyszeres bajnok voltál. De úgy döntöttél, hogy Irakba mész. Mesélj, kérlek erről.
A: A 9-11-es események eléggé letaglóztak. Végzős voltam a gimiben. Az anyukám az Északi Toronyban dolgozott és az otthonához közel történtek az események. Ez olyan volt, hogy éreztem, hogy tennem kell valamit. Elég naiv voltam, bevallom. Sok mindent sajnálok a döntésben, de nem bántam meg, hogy szolgáltam a hazát, és amit ott tanultam meg.

S: A nézőinknek, Ambrose és pár bajtársa az egységből balesetet szenvedett egy útszéli bomba miatt. Sokan meghaltak és Ambrose is komolyan megsérült. A barátaid is ott voltak, ugye?
A: Jesse Jordan, Grant Nielson, Paul Kimball és Connor O’Toole, így hívták őket. Mindnyájukat megölték. A legjobb barátaim voltak. Együtt birkóztunk Hannah Lake-ben, együtt nőttünk fel és együtt szolgáltunk.

S: Más emberként tértél vissza Hannah Lake-be.
A: Igen. Megváltozva. Összezavarodott. Arra vágytam, bárcsak én is meghaltam volna velük. Elég mérges voltam.

S: Gondoltad valaha, hogy újra birkózni fogsz?
A: (nevet és a fejét rázza) Tudtam, hogy nem. Nem látok a jobb szememre. Nem hallok a jobb fülemre. Összeroncsolódtam, megváltoztam és határozottan tudtam, hogy nem akarok az emberek szeme elé kerülni.

S: Akkor mi történt?
A: Fern Taylor Young történt.

S: A feleséged?
A: Igen. A feleségem. Valamint még néhány fontos ember. Sheen edző – a gimis birkózó edzőm – és a fia, Bailey. Rengeteggel tartozom nekik. Meg voltak győződve arról, hogy meg tudom csinálni. Engem is meggyőztek.

S: Mike Sheen edző megkapta a Pennsylvania Gimnáziumi Év Edzője díjat 2002-ben – abban az évben, amikor a negyedik bajnoki győzelmedet szerezted Hannah Lake-ben.
A: Így van. És senki se érdemelte volna annyira meg, mint Sheen edző.

S: Sheen edzőnek is megvolt a maga tragédiája, ugye? Mike Sheen nagy tiszteletnek örvend a szakmájában és a szőnyegen is. A fia, Bailey akit említettél, izomsorvadásban szenvedett és minden meccsen részt vett az apja mellet. Sheen edző 2005-be veszítette el a fiát, ugye?
A: Igen. Elveszítettük Bailey-t és vele együtt a birkózás elveszítette a legnagyobb rajongóját.

S: Még mindig hatással van rá, ugye?
A: Minden nap hiányzik nekünk. Neki és a feleségemnek hihetetlenül szoros kapcsolata volt – unokatestvérek voltak – így barátok és családtagok is voltak. Az élet megy tovább, de igen. Nagyon hiányzik nekünk. (Ambrose megköszörüli a torkát és a kezére néz. Kap egy percet, hogy összeszedje magát.)

S: Apropó, az élet megy tovább – te és a feleséged babát vártok. Gratulálok!
A: Köszönjük. Eléggé izgatottak vagyunk. Szorítunk, hogy ne a bajnokság ideje alatt érkezzen meg.

S: Mi is szorítunk. Mielőtt még elengednénk, kapsz egy villámkérdés kört – húsz másodperc, mielőtt megszólal a síp és meccs (vagy az interjú) befejeződik. Edző vagy Hannah Lake-ben az ifjúsági birkózóknál. 12 és 14 évesekről van szó, akik felnéznek rád. Készen állsz rá?
A: Igen.
S: Kedvenc színed?
A: Piros.
S: (a közvetítő meglepettnek látszik) Piros? A Penn State-nek és Hannah Lake-nek is kék a színe.
A: Igen… de a feleségem haja vörös. (nevet az operatőrre)
S: Kedvenc birkózód?
A: Dan Gable.
S: Kedvenc olimpiai pillanatod?
A: John Smith arany mérkőzése 1992-ben Barcelona-ban. Az apukámmal néztem
S: Becenév?
A: Brosey, Brose.
S: Herkules?
A: (a szemét forgatja) Igen. Az is. Következő kérdés. (újra nevet)
S: Kedvenc étel?
A: Birkózó vagyok ezért mindig éhes vagyok. Egyszerűen szeretem az ételeket. És nagyon sokat. Most is hallod a gyomrom korgását, nem?
S: Kedvenc meséd? Ezek a kérdések gyerekektől vannak.
A: Scooby Doo. Az a kutya tudja, hogy kell szendvicset csinálni. Mondtam már, hogy éhes vagyok?
S: Az utolsó kérdés Billy Jackson-tól van, a Montpelier Sólymok kapitányától. Ki a hősöd és miért?
A: Bailey Sheen. Sose adta fel. Soha nem hagyta, hogy az élet legyőzze. Hősként halt meg.
S: (kezet ráznak) Ambrose Young. Inspiráló vagy. Köszönjük, hogy velünk voltál.


1 megjegyzés:

  1. Az interjut is végig sírtam, Imádtam ezt a könyvet, köszönöm, hogy ezt a kis részletet is elolvashattam

    VálaszTörlés