2018. 01. 12.

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Író: Jennie Melamed
Cím: Lányok csöndje
Kiadó:
Athenaeum
Kiadás éve:
2018.
Terjedelem:
308 oldal
Fülszöveg:
 
Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,
de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.


„Az évszakok változnak, akár akarod, akár nem.”

Mi jellemzi a szigeten élő társadalmat?
P: Az ilyen könyvek miatt akaratlanul is elgondolkodom. Akadnak bőven hibái a mi világunknak, a mi társadalmunknak, de mégis nagyon szerencsések vagyunk, hogy mi így élhetünk, mert most is látszik, hogy mennyire más is lehetne az élet. Szereplőink egy elzárt szigeten élnek, szigorú szabályok szerint. A vezetőik mindent igyekeznek irányítani, de akadnak lázadó egyéniségek. A lányok fontosak a fajfenntartás miatt, mégis ők az elnyomottabbak itt. Apjukkal igazán beteges kapcsolatban élnek, és számomra a legelborzasztóbb, de ott teljesen normális. Amint nővé érnek, akármilyen fiatalon is következik ez be, egy nyár adódik számukra, ahol férjet találjanak és onnantól már csak
annyi feladatuk van, hogy szüljenek két egészséges gyereket. Viszonylag rövid bevezetőben ismerjük meg a sziget törvényeit, és négy lány szemén keresztül követhetjük nyomon a továbbiakat. Ez nem egy vidám ez a könyv, de a fülszöveg alapján szerintem senki nem is erre számít. Viszont nagyon elgondolkodtató, érdemes megismerni.
I:
 Nem gondoltam volna, hogy ennyire megrázó lesz. A fülszöveg alapján érezhető, hogy nem egy könnyed történetet kapunk, de ez még a vártnál is szívbemarkolóbb volt. Ilyenkor mindig örülök, hogy nem ilyen világban élek, és felhőtlen volt a gyerekkorom. Négy lány, akinek a szemén keresztül átéljük az eseményeket. Egy elzárt szigeten laknak, ahol szörnyű szabályokat követnek. A Vándorok vezetése alatt élnek, akik az ősök akaratát közvetítik. Egyetlen feladatuk van, amint nővé értek férjhez kell menniük, és gyermekeket kell szülniük. A legjobb, ha fiaid születnek, mert akkor kicsit fellélegezhetsz, ha lányod születik, akkor át kell élnie azt a szörnyűséget amin te is keresztül mentél, és a rá váró fájdalmakat tűrnöd kell, sőt a legtöbb felnőtt normálisnak tartja ezeket a viszonyokat. Egyszer csak jött a felismerés, hogy itt a lányok, és az Atyjuk közti viszony, egy bűnös kapcsolat, amivel összetörik szegény gyerekek lelkét. Csöndesen sikítanak segítségért, de senki se hallja a hangjukat, mert itt ez teljesen normális és szinte kötelesség. Egyetlen menedékük van a nyár, amikor nem kell foglalkozniuk semmivel, élhetnek a vadonban, sárban hempergőzhetnek, és végre talán egy rövid ideig tényleg gyerekek lehetnek.  

„(…) nem tarthatnak vissza minket attól hogy gondolkodjunk.”     

Négy lány szemén keresztül kapunk teljes képet, arról mi zajlik pontosan itt. Amanda képviseli az itteni „normális” életvitelt. Nála kerekedett ki leginkább a szemünk?
P:
Amanda már közeledik a szüléshez, az ő visszaemlékezése alapján láthatjuk, hogyan zajlik a termékenység nyara, ami még rátett nálam egy lapáttal a sziget beteges dolgaira. Nem boldog a szigeten, máshova vágyik, de egyedül semmi esélye, hogy változtasson.
A legfontosabb részleteket rajta keresztül ismertük meg, úgyhogy azt hiszem mondhatom,
Amanda (forrás)
hogy nála döbbentem le leginkább. Nagyon megviseli őt, anyjával való kapcsolata, és ezért retteg, milyen lesz ő szülőként. Sajnáltam, hogy kirekesztettnek érzi magát, nála látszódott, milyen kár, hogy a korosztályok nem maradnak együtt, csakis az érettség számít. Míg barátai élvezhetik a gondtalan, szabad nyári napokat, ő már a termékenység nyarát éli, ahol a fiatalokat, nem is emberként kezelik, inkább úgy éreztem, hogy állatokként kezelik ezekben a hónapokban őket.
I:
Amanda-nak már nincs sok vissza a szülésig, megtudjuk rettegésének okát, és visszaemlékezései által megismerjük milyen is az a termékenységi nyár, ahol gyermekből "Felnőtt" nővé lépnek elő. Megláttam, az ő szemén keresztül a kendőzetlen igazságot, és elborzadtam. Beteg elmék szüleménye ez a társadalom, és hihetetlen, hogy ezt sajnos az ott lakók milyen hétköznap dolognak élik meg. Amikor nővé érsz, legyen az bármilyen fiatalon is, már nem vagy gyerek többé. Kötelességed, hogy párt találj, és családot alapíts. Amanda-nak is eljött az ideje, és egyszer csak ő is ott találja magát a pár keresők között. Mit mondjak felfordult a gyomrom, nem is emberként viselkednek, hanem mint üzekedő állatok. Nem is te választasz magadnak párt, a férfiak döntik el kivel is élik le ezután az életüket. Amanda párja a lehetőségekhez képest kedves férfinak tűnt, és belegondolni is szörnyű, hogy ő is egy beteges kapcsolatba kezd majd leendő gyermekével. Amanda fél az anyaságtól, nem jó tapasztalatai vannak köszönhetően édesanyjának. Nagyon félti gyermekét, és nem szeretne neki olyan sorsot, amiben neki is része volt.  

„- A könyvek… ablakok. Még akkor is ha azok a helyek, melyeket rajtuk keresztül láthatok, elérhetetlenek.”

Az egyik kulcsszereplő Janey, ő az első, aki ki mer állni a szabályok ellen és szeretne változtatni. Hogy tetszett erős személyisége?
P:
Janey és Amanda nagyon jó barátnők voltak, míg el nem választja őket az érettség. Ő mondható a történet mozgatórugójának, még a fülszöveg is őt emeli ki, ő az örök lázadó.
Janey (forrás)
Egész életében csendesen ellenkezett, de legjobb barátnője elvesztése végre tettekre sarkallja. Rendkívül erős jellem, dacol a természettel és soha nem akar felnőni, hiszen nem akarja átélni azt, amit minden társa. Épp ezek miatt lesz ő az, aki meg meri szólítani a többieket, és buzdítja őket arra, hogy együtt el lehet érni a változást. Kishúga is közeledik nővé válásához, szeretné Mary-t is megkímélni a borzalmaktól, ez még inkább motiválja. Megrendítő volt róla olvasni, a történelemben is sok példát látunk arra, milyen a sorsuk az ennyire újító szellemű embereknek, viszont nagyon megkedveltem, amiért ő mert lépni.

I:
 
Janey az egyedül aki fel mer lázadni a társadalom, és az elvárt normák ellen. Mindent megtesz, hogy minél később váljon nővé. Amanda-val a legjobb barátnők voltak, amíg az érettség közéjük nem állt. Janey egy nagyon erős lány, és próbál kiállni magáért, és a többiekért is. Nem hagyja, hogy holmi
tárgyként kezeljék, és másokat is arra buzdít, hogy mondjanak nemet. Nagyon büszke voltam rá, és közben fájt érte a szívem, nem könnyű lázadónak lenni ebben a társadalomban.

„Úgy érzi, mintha hallaná maga alatt a föld nyögését, és érezni, ahogy minden megnyugszik érzéketlen térde alatt.”

Az egyik lány, Caithlin a többiekhez képest szürke kisegérnek tűnik, tudott ő is meglepetést okozni?
P: Caitlin a legfurcsább narrátorunk, igazi kis különc. Ő se boldog a szigeten, mindig
Caitlin (forrás)
igyekszik elkerülni atyját. Komolyabb lépést nem tenne, de kerüli a konfliktust, olyan mintha legszívesebben láthatatlanná válna. Pont emiatt sokan nem figyelnek rá, pedig pont az ilyen emberekre érdemes lenne, mert nagyon jól látják a dolgokat. Sokáig nem is tudtam, hogy viszonyuljak hozzá, mármint nem volt vele semmi gondom, csak nem értettem igazán a szerepét, de a könyv végére belátom, hogy vele együtt volt teljes a történet.

I:
Caitlin sokat szenved, a brutalitás, és az erőszak mindennapos az életében. Egyedüli támasza édesanyja, aki miatt muszáj kibírnia a kínokat. Senki se foglakozott vele, ő egy csöndes megfigyelő. Akinek először nem adnak a szavára, de neki is sikerül elindítania a lázadás folyamatát. Nagyon sajnáltam, senkinek se szabadna átélnie a családon belüli erőszakot. Pedig sajnos a mai életben is mennyi ilyen kislány van mint Caitlin akik magukba zárkózva tűrik a szenvedést, és nincs aki meghallgassa őket.
  
„Csak még egy kicsit hadd élvezzék. Hadd élvezzem. Kérlek.”

Vanessa atyja a vezetők közé tartozik, általa kicsit a szabályok mögé is láttunk. Ezáltal meg tudtuk érteni a motivációt?
P: Az utolsó lány Vanessa, akinek az apja a sziget vezetői, azaz a vándorok egyike. Ő lehetne a többiek ellenpólusa, mert mondhatni boldog itt, ő csak tudásra vágyik. Vele kezdődtek az események, az ő sorait olvasva, elképzelni se tudtam volna, hogy ilyen nagy fordulatot vesz
Vanessa (forrás)
a
történet. Próbál távol maradni Janey-től, de nyomon követi tetteit. Neki tényleg nincs oka „lázadásra”, kevesen mondhatják el magukról, hogy olyan jó soruk van, mint neki. Ő tudásvágya miatt érdekesebb, leginkább könyvtárban szereti tölteni idejét, ahol a szigeten túli világról igyekszik minél többet megtudni, és emiatt veszélyes is lehetne az itteni társadalomra nézve. Kicsit meglepődtem, mert történet szempontjából nem volt annyira fontos szereplő, mégis megszerettem nagyon.
I:
Vanessa apja egy a Vándorok közül, akik a sziget vezetői. Ők közvetítik az Ősok akaratát. Első ránézésre Vanessa élete nem is olyan rossz, de ez csak a tálalás. Lehet, hogy ő különleges kapcsolatként éli meg apjával történteket, lehet ezt szépen tálalni, akkor is bűn, amit vele követnek el. Tudásszomja nagy, ezért minden idejét a család könyvtárában tölti. Nagyon érdekli mi lehet a szigeten kívül. Vajon tényleg olyan borzalmas ahogy állítják?! Nem mer Janey, és a lázadók mellé állni, de benne is felmerül a gondolat, jó e ahogy most ők itt élnek. Nyomozásba kezd. Nem gondoltam volna, hogy ilyen végkimenetel kapunk általa. Más is megérdemelte volna azt az esélyt amit ő kapott szerintem.

„- Senki sem tudja milyen a másik, amíg nem él vele együtt.”

Kedvenc jelenetem:
P: Nem, itt nem tudok kedvencet kiemelni.
I:
Amikor a lányok összefognak.
Kedvenc szereplőm:

P:
Janey és Vanessa.

I:
Janey
Kinek ajánlom:

I:
Nem mindennapi történet ismerhettem meg, azoknak ajánlom akik szeretik ha valaminek mélyebb tartalma van mint amilyenek elsőre tűnik
Hasonló könyv:

P:
Nekem végig a Horgonyhely borongós hangulata járt a fejemben.

Értékelésem:

P:
4,5 nyarat kap tőlem ez a rendkívül elgondolkodtató történet.

I:
Nem mindennapi történet, ami egyszerre borzasztott el, de gondolkodásra is sarkalt. Megérdemli a 4,5 sarat.
Érdekesség: Egy ilyen érdekes regényhez, mindenképp interjú kívánkozik.  

Családi hétvégén voltam, amikor olvastam a Lányok csöndjét. Lenyűgöző,
mégis igazi kihívás volt olvasni, miközben nagy családom vett körül. A könyv... nos, hadd kérdezzem meg. Hogy jellemeznéd?
A Lányok csöndje egy sötét disztópia feminista felhanggal, egy világtól elszigetelt kultúrával. Ezt az elszigeteltséget, a gyermekekben élő velük született örömöt és az egymással szoros köteléket vizsgálja. 


Az emberiség ezen szeletében, amit te alkottál, fontos az emberekben rejlő gonoszság. Még pontosabban (néhány?) férfiban élő gonoszság. Mi volt a kiindulópont?

Az egyetem alatt jött az ötlet, amikor olyan sok ember, akit ismertem – főleg nők – megküzdenek gyerekkoruk eseményeivel, a felnőtté válás küszöbén. De nem igazán virágzott ki, míg el nem kezdtem gyerekek viselkedésével dolgozni ápolónőként. Sok történet, amit hallottam, összetörte a szívemet, és dühös lettem tőlük. Tanulmányaim végeztével megszereztem a forrásokat, amikkel meg tudtam egy ilyen könyvet írni, gyerekkori traumákról. Pszichiátriai ápolónőként, olyan gyerekekkel foglalkozom, akik ezen traumák utóhatásaitól szenvednek, és próbálnak felnőni az árnyak között, amiben ragadtak, sajnos még mindig kész káosz az életük. Nehéz nem haragudni a bántalmazókra, a felnőttekre, és igen, a férfiakra – mert leggyakrabban (bár ez nem azt jelenti, hogy mindig) ők okozzák ezeket. 

A regényben lévő fiatal lányok hangja tiszta és erős. Különösen szerettem Janey-t. Hogyan találtad ki a kapcsolatot az éhezés és a menzesz késleltetése között?
Szerintem egy elszigetelt szigeten, nincs modern orvoslás, nem is vették volna észre, hogy kapcsolat lehet az alultápláltság, és a későbbi nővé válás között. (Amanda sok koszt eszik terhesen, mert alacsonya a vasszintje!) Biztos vagyok benne, hogy nem Janey az egyetlen, aki megpróbálja ezt, de ő képes volt megvalósítani és túl szelídek voltak a szülei, hogy tegyenek ellene, de próbálták kérni, egyen többet. 


Ez a társadalom egy vallási csoport, akik külön váltak és fokozatosan került a vérfertőzés a képbe, vagy pont amiatt költöztek el?
Ez a nagy kérdés, ugye? El fogok itt kalandozni, mert a háttértörténet egy külön regény lehetne és mert még nem is tudom, hogy történt pontosan. De a kérdés az, hogyan siklottak így félre a dolgok, hiszen minden társadalomban alap, hogy szeretik a gyerekeiket.

Szerintem először az alapokat kellett megváltoztatniuk, hogy lehetőség legyen ezekre a visszaélésekre. Majd azt kellett elhitetni, hogy ezek a visszaélések előnyösek a gyerekek számára és az egész társadalomnak.
Például egy társadalomban, amit találtam, a fiatal fiúkat szexuálisan bántalmazzák. A kultúra szerint a férfi legfontosabb tulajdonsága, hogy erős harcos legyen. A bántalmazás pedig növeli az erejüket és a virilitásukat, így ez mindenki számára előnyös.

Kíváncsi vagyok a gyerekek nyarára… volt valami különleges a szemeid előtt?
Vannak, akik az amishok rumspringa-jához hasonlították, de én nem gondoltam erre
különösebben. Inkább arra gondoltam, hogy itt vannak ezek a gyerekek, követik ezeket a szabályokat, szenvednek a visszaéléssel, hol van a megváltás? Majd arra gondoltam, mi lenne, ha kapnának egy egész évszakot a lázadásra, de csak formálisan. Ha engedik a gyerekeket elvadulni, nem fogja ez korlátozni őket később? Imádom a sáros gyerekek ötletét, a saját kis nyári társadalmukat, olyan vadak, amennyire csak lehet.

Van valami, amit remélsz, hogy az olvasók magukkal visznek a Lányok csöndje olvasása után?
Talán az, hogy még az ilyen elnyomott gyerekek életében is megvan az öröm és a remény és vannak vágyaik – még mindig gyerekek, és nem csak a visszaélések áldozatai. A fény, amit mindannyian szeretnénk, hogy a gyerekekben világítson. Amikor csak a visszaélések tárgyaiként kezeljük őket, dehumanizáljuk őket. Egy pillanatig se állítom, hogy egy ilyen esemény nem árnyékolja be egy gyerek életét, de – legalábbis az én tapasztalataim szerint – nem oltja ki teljesen ezt a fényt.
Forrás

Köszönjük a Recenziós példányt a Athenaeum Kiadónak!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése